Schick Béla (1877–1967)

Részlet dr. Karasszon Dénes és dr. Csaba Béla: Az Immunológia magyar mesterei című könyvéből (1992)

Az allergia (Pirquet, 1903), anaphylaxia (Richet 1902), Arthus-fenomén (1903), Th. Smith-jelenség (1904) megismerése magyarázattal szolgált az allergiás diagnosztikai próbák, valamint a szérumbetegség, majd több más hasonló alapokon fejlődő kórkép kialakulására.

Az allergiás diagnosztikai próbák sorát a tuberkulinreakció nyitja meg. A magyar királyi Állami Bakteriológiai Intézetben Preisz Hugó – röviddel Koch Róbert tuberkulinvizsgálatainak nyilvánosságra hozatala után – a hazai tuberkulin, majd ezzel csaknem egy időben, a mallein felfedezéséről Szentpétervárról érkező hírek alapján a hazai mallein termelését kezdte meg és Hutyra Ferenccel az Állatorvosi Főiskola professzorával együtt jelentős érdemeket szerzett a szarvasmarha-tuberculosis és a lovak malleusa elleni küzdelemben. Tapasztalataikról már 1905-ben a Budapesten megrendezett VIII. Nemzetközi Állatorvos Kongresszuson beszámoltak. A következő évben már Detre ismertette azokat az eredményeket, amelyeket ő az ember humán, illetve bovin eredetű tuberculosisának elkülönítésére kidolgozott úgynevezett differenciáló cutan próbájával elért. E vizsgálatait 1908-ban a Washingtonban megrendezett tuberculosiskongresszuson is bemutatta.

A Hutyra, Preisz és Detre nevéhez fűződő jelentős gyakorlati eredmények mellett elméleti allergológiai szempontból emelkednek ki azok a vizsgálatok, amelyeket Schick Béla (1877–1967), az „allergia” úttörője, a róla elnevezett Schick-próba kidolgozója ért el ez új tudományág megalapítása terén.

Tekintettel arra, hogy a hazai orvostörténelmi szakirodalomban Schick Béláról csak nagyon szűkszavú közléseket olvashatunk, szükségesnek tartjuk életét, működését ezúttal kissé bővebben ismertetni.

Schick Béla Balatonbogláron született 1877. július 16-án. Alsóbb iskoláit még Magyarországon, orvosi tanulmányait azonban már Grazban végezte, majd Bécsbe ment az ottani pediátriai klinikára (1902). Pirquet-vel közös kutatásuk (Pirquet mindössze három évvel volt idősebb Schicknél) Pirquet azon megfigyelésével kezdődött, hogy a tuberkulin skarifikált bőrbe dörzsölésére a gyermekek különböző fokú gyulladásos bőrreakciót mutatnak. Pirquet – akkor még mint ifjú tanársegéd – megállapította, hogy a bőrreakció mértéke az oltott gyermek szervezetének ellenálló képességétől függ. Schick az akkor egyik legelterjedtebb és legsúlyosabb gyermekbetegség, a diphtheria iránti fogékonyság felismerésére dolgozott ki bőrreakciót, amely „Schick-próba” néven vonult be a gyakorlatba. Lehetővé tette a diphtheriával szembeni antitoxikus immunitás vizsgálatát azon az alapon, hogy a bőrbe oltott toxin csak fogékony egyének esetében okoz pozitív bőrreakciót, fertőzésen már átesett immunisakon nem, in vivo lezajló toxin-antitoxin közömbösítés következményeként. Mivel azonban a fogékonysági próbákhoz baktériumkivonattól mentes tisztított toxin nem állt rendelkezésére, e vizsgálatai során vonta le azt a következtetést, hogy a fertőzött szervezet másképpen, azaz „allergiásan” reagál a homológ baktériumkivonat befecskendezésére, mint az adott fertőzéstől mentes szervezet.

Schick 1907-ben érte el a tanársegédi rangot, majd Pirquet professzori kineveztetése után a magántanári habilitációt (1912). Közben sok ezer gyermeken próbálta ki eljárását, amelyet más fertőző, illetve kiütéssel járó betegségek tanulmányozására is kiterjesztett. Ezek után nehéz eldönteni, hogy az allergia tanának kifejlesztésében Pirquet-nek vagy Schicknek nagyobb-e az érdeme? Ezt még a kortársak sem tudták biztosan, innen a bécsi szójáték: „Pirquet arbeitet mit vielem Schick”. Maga Schick visszaemlékezéseiben a következőképpen meséli el a történetet:

„The first observation was made by Pirquet on December 21, 1902, in a patient named Egon H. The child, suffering from scarlat fever, had received 100 cc Moser scarlat fever serum on October 13, 1902. After an incubation time of seven days, serum sickness started and lasted several weeks. Fifty days after the first infection the child was reinjected with 2 cc of diphtheria serum because a diphtheria case was discovered on the ward. Fifteen minutes after the injection the child vomited and developed edema of the lips which rapidly spread over the face. A few hours later a general urticaria eruption appeared. The observation that this second injection was followed immediately by a serum reaction constituted the strating point of Pirquet’s study of serum sickness, in which I collaborated and which led finally to the coining of a new term – allergy.”

(„Az első vizsgálatokat Pirquet végezte egy Egon H. nevű páciensen, 1902, december 21-én. A gyermek skarlát láztól szenvedett így 100 egység Moser skarlát láz elleni védő-oltóanyagot kapott 1902. október 13-án. Hét nap lappangási idő múltán, a védő-oltóanyag okozta rosszullétek elkezdődtek és pár hétig tartottak. 50 nappal az első fertőzést követően, a gyermeket 2 egység diphtéria elleni védő-oltóanyaggal oltották be, mert diphtériára utaló jelek mutatkoztak. 15 perccel az injekció után, a gyermek hányni kezdett és ödéma fejlődött ki az ajkain, amely villámgyorsan szétterjedt az egész arcán. Pár órával később általános csalánkiütés jelentkezett. A megfigyelés amelyben a második injekciót azonnali védő-oltóanyag reakció követett, alkotóeleme lett Pirquet védő-oltóanyag betegségek tanulmányának, amelynek én is részese voltam és amely tanulmányok elvezettek az „allergia” szó megalkotásáig.”)

Az elmondottakból annyit megállapíthatunk, hogy közös észlelésük volt az első „allergiás” eset, és az általuk közösen megteremtett új tudománynak, az allergiának alapjait is közösen fektették le Die Serumkrankheit című, Bécsben, 1905-ben kiadott könyvükben.

Schick Béla hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba költözött át (1923), ahol gyermekgyógyász professzorként aratott hatalmas sikereket. Magyarságát s annak külső jeleként Béla nevét haláláig megtartotta, New Yorkban halt meg 1967-ben.