Egyéb allergének

Szerző: Léda - Dátum: - Kategória: Allergia, Egészség, Tudomány

Nap

Allergiát okozó anyagok – allergének, VII. rész

Gyógyszerallergia

Az allergiás reakción kívül a gyógyszerek szedése után bizonyos nemkívánatos hatások léphetnek fel bárkinél túl nagy adag, mellékhatások vagy más gyógyszerekkel való kölcsönhatások következtében. A valódi gyógyszerallergia immunológiai reakció, mely olyan embereknél jelentkezhet, akik korábban már szedték az adott gyógyszert.

A gyógyszerek szedése után bekövetkező nemkívánatos hatásoknak csak kis része számít valóban allergiás eredetűnek, az összes nemkívánatos hatásnak csak 6-10%-át teszik ki.

Gyakrabban jelentkezik allergia a gyógyszerek bőrön vagy nyálkahártyán történő használata során, mint szájon át való szedés esetén. Anafilaxiás reakció injekció adása esetén gyakoribb. Hosszú ideig, nagy dózisban, ill. gyakran alkalmazott gyógyszer esetén megnő az allergia kialakulásának esélye. Csecsemőknél és kisgyermekeknél ritkábban fordul elő gyógyszerallergia, mint a felnőtteknél. Érdekes, hogy a bőrön jelentkező allergiás tünetek sokkal gyakoribbak a nőknél.

Gyógyszerallergiát leggyakrabban az antibiotikumok, a láz- és fájdalomcsillapítók, a nyugtatók, az altatók és a vízhajtók okoznak. A gyógyszerallergia tünetei az enyhe panaszoktól (bőrpír, csalánkiütés) az életveszélyes tünetegyüttesig (anafilaxiás sokk) terjedhetnek. Allergiát okozhatnak a védőoltások is. Az oltóanyagokban az aktív hatóanyagokon kívül, melyek a szervezet védelmét biztosítják, lehetnek káros anyagok is. Ezek némelyike az eltartást segítő segédanyag (tartósítószer), mások eltávolíthatatlan szennyező anyagok (antibiotikumok, fehérjék). Emiatt az oltóanyag kiváltotta nemkívánatos hatások esetén bármelyik komponens lehet a túlérzékenység okozója. Maga az oltóanyag rendkívül ritkán allergizál. A leggyakrabban helyi reakció (duzzanat, bőrpír) és hőemelkedés jelentkezik, szisztémás allergiás tünetek ritkán alakulnak ki.

[highlight]Allatméreg-allergia[/highlight]

A rovarcsípés normális esetben a kellemetlen érzést, a csípés környékén kialakuló duzzanatot leszámítva nem okoz említésre méltó következményeket. Egy egészséges felnőtt 200 csípést bír ki. A méh-, ill. darázsméreg-allergiás emberben azonban a csípés helyétől távol eső bőrterületen is kialakulhatcsalánkiütés, kiterjedt duzzanat, ödéma, mely ha a felső légutakat, a gégét érinti, rekedtséget, nehézlégzést, esetleg fulladást is okozhat hasi, keringési panaszok kíséretében (anafilaxiás sokk). Ezért, ha ilyen súlyos tünetek alakulnak ki, feltétlenül el kell végezni a laboratóriumi vizsgálatokat a rovarméregallergia igazolására, s pozitív esetben specifikus immunterápiát kell alkalmazni, melynek hatására egy következő csípésnél már nem kell heves tünetekre számítani.

[highlight]Napallergia[/highlight]

A hétköznapi nyelven “napallergiának” nevezett megbetegedés tavasszal és nyáron egyaránt problémát okozhat. A tünetek kialakulása a szervezet hajlamától függ, ezért ebből a szempontból nem a bőr színe a döntő, de főleg a fehérbőrűek hajlamosak a “fényallergiára”. A “napallergia” lehet fototoxikus és fotoallergiás eredetű.

A fototoxikus hatás nem igazi allergia, a fény és a szenzitizáló anyag dózisától függ. A kiütés a fényérzékenységet kiváltó szerrel való első találkozáskor is megjelenhet, és a bőrkárosodás tartósan, akár évekig fennállhat.

Fotoszenzitizáló (fényérzékenységet okozó) anyagokkal gyakran találkozunk mindennapi életünk során. Megtalálhatók dezodorokban, antibakteriális hatású szappanokban, mesterséges édesítőszerekben, szintetikus és természetes alapanyagú textíliákban. Fényérzékenységet okozhat a kőszénkátrány, egyes festékek, altató- és nyugtatószerek, szulfonamidok, néhány antibiotikum, hormontartalmú készítmények, fogamzásgátlók.

A fototoxikus reakciók közé soroljuk a napozást követő fokozott reakciót (dermatitis solaris) és a kémiai fotoszenzitizáló anyagok által létrehozott reakciókat egyaránt, amely mindenkinél kialakul, ha elegendő mennyiségű fényérzékenyítő anyaggal kerül kapcsolatba, és a károsító hullámhosszúságú fénnyel találkozik. A toxikus fénykiütés a napégéshez hasonlít. A fénynek kitett helyeken (homlok, arc, karok) vörös, éles határú, gyulladt területek keletkeznek. Duzzanat, csalánkiütés, esetleg hólyagok is kialakulhatnak, a gyulladás lezajlása után barna pigmentáció marad vissza. Gyakran a napsütésben végzett kerti munka után jelentkezik ez a bőrbetegség. A krizantém, őszirózsa, dália, napraforgó, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, ánizs, kömény és a citrusfélék okozhatnak bőrgyulladást.

A fotoallergiás hatás nem függ a bőrre ható fény mennyiségétől. A “napallergia” akut tünetei közé tartozik a napégéshez hasonló bőrelváltozás, égő érzés a szemben, bőrpír, hólyagok, csomók, csalánkiütés viszketéssel, duzzanattal, nedvedzéssel és hámlással. A kiütés nemcsak a fénnyel való érintkezés helyén jelenik meg, hanem a test egyéb pontjain is (pl. az áll alatt és a fülek mögött). A reakciók ismételt fényhatás esetén rendszerint egyre erősebbek lesznek.

Fotoallergiát leggyakrabban egyes parfümök hatóanyagai, szantálfaolajat, illetve bergamottolajat tartalmazó készítmények, helyileg és belsőleg alkalmazott gyógyszerek, valamint ibuprofent és naproxent tartalmazó kenőcsök okozhatnak.

[button color=”orange” link=”http://leda.aimaea.com/promocio/” tooltip=”Jelentkezzen egy ingyenes termékbemutatóra.”]Regisztráljon demóra…[/button]

Címkék: , , , ,

Visszakövetés saját weboldalról.

Hozzászólás beküldése