A biofilm: a baktériumok erődítménye

A biofilm vízi környezetben lévő felületen alakul ki, szerves és szervetlen anyagokból. Számos fajból álló közösségüket az általuk kiválasztott extracelluláris polimerekből (EPS) álló kocsonyás bevonat tartja össze.

A mikroorganizmusok között bonyolult kölcsönhatások zajlanak. Az EPS komoly védett- séget biztosít a környezet kedvezőtlen hatásaival szemben a beleágyazódott élőlények számára, biztosítja a sejtek közötti kommunikációt, valamint képes energiát tárolni a sejtek számára. Felületén a vízben lebegő szennyezőanyagokat megköti, melyek aztán beleépülnek.

Az itt található élőlények általában ellenállóbbak a környezeti hatások változásaival szemben, mint a szuszpendált szervezetek. A biofilmbe zárkózott mikro- organizmusok védettebbek a fertőtlenítő szerekkel szemben is. A hozzáadott klór jelentős része nem a fertőtlenítésre használódik el, hanem az EPS-el reagál, illetve csak a biofilm felületén lévő élőlényeket pusztítja el, míg a mélyebb, védett rétegeiben élő baktériumokhoz nem jut el.

Az érett biofilm a felületről leválhat a vízáram hatására. A folyamatosan leszakadozó, kórokozókat tartalmazó darabkák rontják a víz minőségét. A biofilm a hidraulikai kapacitást is csökkentheti, mikrobiológiai korróziót is okozhat. A kialakult biofilm eltávolításához mechanikai tisztítás szükséges, és csak ezt követően jöhet a fertőtlenítés. A víz és a belső felületek rendszeres tisztítása jelentősen csökkenti a biofilm kialakulásának kockázatát.

A biofilmben élő és elpusztult mikroorganizmusok tömege található, benne többféle káros gomba (Aspergillus, Cephalosporium, Cladosporium, Fusarium, Mucor, Penicillium, Rhodotorula, Tricho- derma), protozoa (Acanthamoeba, Vorticella) és baktérium (Legionella, Actinomycetes, Blastobacter, Flavobacterium, Pseudomonas) fordul elő. A vízben élő baktériumok egy része poliszacharid-tartalmú váladékot termel, mely váladék elősegíti a baktériumok megtapadását a felületeken. A baktériumokat körülvevő kocsonyás mátrix a biofilm kialakulásának alapja. Az aggregációt megkönnyíti a speciális tulajdon- ságokkal rendelkező Pseudomonas baktériumok jelenléte. E szervezetek felszíni vizekben, uszodákban, szennyvízben és szennyezett ivóvízben közönségesen megtalálhatók. A Pseudomas aeruginosa baktérium nedves környezetben, minimális szerves anyag jelenlétében is képes szapo- rodni, optimálisan növekszik 35-37 ^oC-on. A kórházban ápolt betegekben, különösen, ha ez az intenzív osztályon történik, a Pseudomonas súlyos tüdőgyulladást és más fertőzéseket is képes okozni. A klímaberendezésekben élő baktériumok közül azonban a leghírhedtebbek legionellák. E nemzetségbe jelenleg csaknem 50 faj tartozik; itt a leggyakoribb kórokozó faj a Legionella pneumophila.